Pruzsinán született 1848 Június 6-án. Apja Baross Antal, Trencsén megyében köztiszteletben álló járásbíró volt. Anyja Pongrácz Natália. Két testvére volt: Mária és Jusztin.
  Iskoláit Léván és Esztergomban végezte. Iskolái után Pestre került, ahol a városnál napidíjas állást kapott. Csekély keresetéből tanult tovább az egyetemen. Katonaság után hazament Trencsén megyébe, ahol kinevezték aljegyzőnek a trencséni törvényszéknél. Közben tanult és két év múlva megszerezte az ügyvédi oklevelet és kinevezték megyei aljegyzőnek. 1874-ben már főjegyző. 1875-ben jelöltette magát a puchó-illavai kerületben képviselőnek, ahol egyhangúlag megválasztották.
  A Házban csakhamar feltűnt roppant nagy munkabírásával. Hamarosan a közoktatásügyi és közgazdasági bizottság tagja lett. A munkája elismeréseként 1883-ban kinevezték közmunka és közlekedési minisztériumba államtitkárnak. Ekkor készítette el az államvasútak igazgatásának reformját. Megalkotta a Postatakarékpénztárt, mely különösen az akkori szegényebb néprétegnek vált hasznára.
  1886. december 29-én kinevezték Közmunka és Közlekedési miniszternek, majd 1889. Június 15-től kereskedelem ügyi miniszter volt. Működése a magyar közlekedési és gazdasági életben korszakalkotó jelentőségű volt. Közlekedéspolitikájában Széchenyi reformeszméinek megvalósítója. Nevéhez fűződik több magyar magánvasúttársaság államosítása, Vaskapú szabályozása, a Vasúti Tisztképző Tanfolyam, az első modern úttörvény megalkotása, a fiumei kikötő kiépítése, a dunai és tengeri hajózás, a vasúti pályaépítés és járműpark jelentős fejlesztése. 1889-ben hozta létre a nagy jelentőségű zónadíjszabási rendszert a vasúti személyforgalom fellendítése érdekében, amely 1912-ig volt érvényben. A kereskedelem- és iparfejlesztés érdekében új teherárú-díjszabást vezetett be. Gondja volt az iparitanuló képzés fejlesztésére is, több iskolát építettetett. Kötelezően bevezette a MÁV-nál a magyar nyelvű levelezést a német helyett. Felismerte a kereskedelem, az ipar és közlekedés szoros gazdaságpolitikai összefüggéseit, és véghezvitte, hogy az illetékes minisztériumok hatáskörét megfelelően szabályozzák. Erélyessége és önzetlensége miatt „vasminiszterként” emlegették.
  Megnősült és a házasságból két gyermeke született. Nagyon szerette családját, de alig lehetett velük, mert munkája minden idejét lefoglalta. Hatalmát nem használta fel egyéni vagyon gyűjtésére. Tettereje óriási volt. Szorgalma féktelen. De ez a lendület hamar megszakadt. 1892. Május 8-án, 44 éves korában váratlanul meghalt. Alakját az 1898. november 20-án leleplezett szobra őrzi a Keleti pályaudvar mellett.