1987-ben kezdtem el vasútmodellek építését. Előtte több MAVOE kiállításon jártam. Érdeklődve nézegettem a vitrinekben a kiállított modelleket. Néhány H0-s modell igen megfogott. Ezek a mind magyar villamos és dízelmozdonyok modelljei voltak. Igen precíz, finom kidolgozásúak. A melléjük kirakott kis feliraton olvastam a készítője nevét: Domonkos András.

Az 1987-s kiállításon a Közlekedési Múzeumban ismét megcsodáltam a modelleket. A rendezőktől érdeklődtem, hogy hol találom meg a készítőjüket. Ők egy terepasztalra mutattak. Ott kezeli az asztalt. Odamentem és bemutatkoztam. Első pillanattól kezdve közvetlen, barátságos módon beszélt a modellezésről, mintha már évek óta ismernénk egymást. Ott kezdődött el egy barátság, ami azonban 10 évvel ezelőtt sajnos véget ért.

 

1990-ben megalapítottuk Veszprémben a BAROSS GÁBOR Vasútmodellező és Vasútbarát Klubot. Az első önálló kiállításunk 1991 májusában volt. András az első kérésre felajánlotta modelljeit a vitrinekbe. Sajnos ezen a kiállításunkon történt egy lopás. Egy NOHAB modellt vitt el valaki. Ez a gép az övé volt. Mi nem győztünk elnézést kérni a kellemetlenségért. De Ő megnyugtatott, hogy még szerencse, hogy egy gyári gépet vittek el. Több darab van még otthon belőle, és amúgy is könnyen pótolható.

1992-ben a második kiállításunkon hirdettük meg először a vasútmodell versenyünket. Számos modellt nevezett be. Akkor volt éppen Veszprémben egy angol házaspár rokonlátogatáson, mivel az asszony magyar származású. A férj hobbija a vasútmodellezés volt. Meglátogatták a kiállításunkat. Tőlem érdeklődtek a modellek készítője után. Én megadtam András címét nekik. Felvették vele a kapcsolatot. Ennek eredményeként 1994-ben kiutazhatott Southampton-ba, Angliába egy modell kiállításra. Az ottaniak körében nagy sikert aratott, hiszen Ő volt az első kis hazánkból, aki elvihette saját készítésű modelljeit a szigetországba.

1995-ben szólt nekem, ismét meghívták és lehetőség lenne, hogy elkísérjem. Én örömmel mentem el vele. Ettől kezdve 2009-ig minden év februárjának utolsó hétvégéjét Angliában töltöttük.

 

A Continental Modeller újság rendszeresen beszámolt az általunk kivitt magyar modell újdonságokról. A képeket a helyszínen, az újság fotósa készítette. A szöveget pedig a már korábban említett angol modellező, Nigel Lillywhite írta. Felesége, Sárika tolmácsolt. Nagyon sokat segítettek nekünk a kiállítások idején.

A Continental Modeller újságban olvasott róla egy Ausztráliában élő magyar származású modellező. Megtetszettek neki a modellek. Több hónapi levelezgetés és telefonálgatás után megegyeztek, hogy az András épít neki modelleket. A gépek ellenértékeként egy hónapos meghívást kapott Ausztráliába. Egyedül vágott neki az útnak. Még évekkel később is nagyon szívesen mesélt az ott töltött időről. Az utóbbi időben ismét felvetődött egy újabb utazás lehetősége. Ehhez készült el talán utolsó modellje, egy Kandó próbamozdony.

Az Angliai kiállításokon kerültünk kapcsolatba az EUROTRACK Vasútmodellező Klubok Nemzetközi Szövetségével. Mindketten törekedtünk arra, hogy klubjaink felvételt nyerhessenek a szövetségbe. Több kiállításukon részt vettünk. Így eljutottunk a Franciaországi Coutances-be, a Hollandiai Dordrecht-be, a Belgiumi Virton-ba, az Olaszországi Verona-ba és a Németországi Aachenbe. A több éves tárgyalások, amiben mindig András volt a tolmács, eredményeként 2005-ben a veszprémi klub tagfelvételt nyert. Ő folyamatosan szorgalmazta a szegedi klub felvételét is.

A külföldi kiállítások alkalmával sokat utazgattunk. Számos helyre eljutottunk közösen. Szinte egész Angliát bevonatoztuk. Sok érdekességet néztünk meg. Köztük volt a Skóciai West Highland vasút és az Európa legnagyobb vasúti hídja, a Forth Bridge is. Utaztunk TGV-vel, Eurostar-ral, ICE-vel, az Angol Virgin Trains Class 390-s Pendolino vonatával és a BR IC125-s vonataival.

A hosszú utazások alkalmával rengeteg időnk volt beszélgetni. Szívesen beszélt arról, hogy a 60-as évek végén, több évig az egykori NDK-ban dolgozott. Egy Drezdai vegyi gyárban volt karbantartó. Akkoriban sikerült megalapoznia hatalmas modellgyűjteményét. Elmondta, hogy sokat utazott a Csehszlovák vasút Ganz gyártmányú motorvonattal közlekedő Hungária Expresszel. Az NDK-ban vásárolta első MZ motorkerékpárját, amivel többször megtette a Szeged - Drezda utat.

 

Az NDK-s évek után villamos vezető lett Szegeden. Innen vezetett az útja a vasúthoz, ahol nagy álma valósult meg. Mozdonyvezető lett. Sokat járt V43-s, V63-s és M62-s mozdonyokkal. A szolgálatok alkalmával egy-egy hosszabb megálláskor méreteket vett a mozdonyokról, amiket a modellek elkészítésénél használt fel. A 90-s évek elején azonban cukorbetegsége véget vetett a mozdonyvezetésnek. Ez után nyugdíjazásáig a szegedi fűtőházban a mozdonyok TELOC sebességmérő óráit javította. Ez nem állt messze tőle, hiszen irodaműszerésznek tanult eredetileg. A fűtőházban további mozdonysorozatok méreteit sikerült összegyűjtenie, ami újabb modellek elkészítéséhez vezettek.

A lakás egyik szobájában alakította ki a kis műhelyét. Az idők folyamán sok szerszámgépet szerzett be, amik segítették munkáját. Ide kerültek azok a vitrinek is ahol a modellgyűjteménye kapott helyet. Itt voltak azoknak a vonatoknak a modelljei, amiken külföldi útjai alkalmával utazott. Így számos érdekes és értékes modell tartozott a gyűjteményhez. Minden vonathoz tartozott egy élménye, amiket mindig örömmel mesélt el.

 

Az 1990-s években belevágott a kisszériás modellek építésébe. A modelljei külföldön is keresettek lettek. Szép számmal érkezett megrendelés a Kölni Dom-Models-től. Elsőként az M44-s mozdonyt készítette el. Ennek számos variációja született meg az idők folyamán. Így készült MÁV, GySEV, PKP, CSD, JZ és HÉV változat is. Ezt követte a V63-s „Gigant”, majd az M40-s „Púpos”. A modellek építésében folyamatosan újabb és újabb fogásokat dolgozott ki. Ebben sokat segítettem neki, ami kölcsönös volt, hiszen én is rengeteget tanultam tőle.

Az elmúlt évek során minden veszprémi klub által szervezett kiállításon részt vett. Nem volt a klubunk tagja, de mindig számíthattunk segítségére. Külföldi kiállítások alkalmával az NDK-ban szerzett nyelvtudása révén segített áthidalni a nyelvi problémákat. Sokat dolgozott a kiállítások berendezésében és lebonyolításában. Volt amikor terepasztalt kezelt, volt amikor pénztároskodott. Élvezettel vett részt klubunk által szervezett Cuha-völgyi kirándulásokon. Legutolsó közös munkánk 2009 október végén a bécsi Modellbaun Messe kiállításon volt.

2009. november 26-án reggel elindult otthonról, hogy a veszprémi kiállításra elhozza modelljeit. Azonban oda már soha nem érkezett meg. Szegeden a buszon rosszul lett. A szíve mondta fel a szolgálatot. A kórházban megműtötték, de sajnos kómába esett. Egy hét múlva elköltözött az égi modellezők közé. A családja, egykori munkatársai és modellező barátai december 16-án kísérték el utolsó útjára.